Az erdő fohásza
Vándor.
ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok
tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek
árnyékába menekülsz
a tűző nap elől,
és
gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok
a
gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka,
amelyből csónakodat építed.
Én vagyok
házad
ajtaja, bölcsőd fája...
...koporsód fedele.
Vándor
ki elmégy mellettem,
hallgasd meg
kérésem:
Ne bánts!